Quantcast
Channel: BobLog » bánat
Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Egy világ – 3. Naplóbejegyzések

0
0

titkos_iras3Rengeteg emlék és rengetek érzelem töltötte meg a naplót. Egy férfinak nem áll jól, ha kimutatja az érzéseit. Ő sem tette ezt. Bár nem tudta miért mondta az apja, hogy írjon a naplóba, mégis valamilyen fékezhetetlen vágyat érzett az első mondat leírása után. Megállás nélkül írta az újabb és újabb sorokat. Bár az is igaz, hogy első hasonlítás csak egy-egy szó volt. Később már nem is hasonlitgatott hanem inkább megpróbálta szavakba, majd mondatokba önteni mit érez egy-egy lány iránt.

  • Meggy. Te ez mi akar lenni?
  • Ez az az íz amit akkor éreztem mikor megcsókoltam azt a lányt.
  • Ennyi, semmi más?
  • Mért mihez hasonlítottam volna? Mit tudom én, hogy hány éves lehettem akkor.
  • Ebben van valami. Na mindegy haladjunk tovább.
  • Szívfájdalom. És ez?
  • Minden egyes alkalommal mikor nem voltunk együtt fájt a szívem. Bár nem jártunk, valószínűleg ő nem akart velem. Sokáig fájt utána a szívem.
  • Érdekes kölyök voltál, de nem gondoltam volna, hogy így jellemezted a nőket, ez esetben lányokat.
  • Igazából sosem „vadásztam” a nőkre, szerelmes lettem, aztán meg nem mertem lépni.
  • Emlékszem, mindig visszahúzódó voltál. Csak a haverok és a család körében tudtál feloldódni.
  • Hja… – mélyet sóhajtott.
  • Na nézzük a következőt.

Így ment ez hosszú órákon keresztül. Egyszer csak eljutottak ahhoz a bizonyos lányhoz. Ekkor arra kérte barátját, hogy ezt a részt inkább máskor olvassa el. De hiába kérlelte, szinte már könyörgött, mégis belekezdett. Hosszú percek teltek el mire a végére értek.

„Oly fiatal, oly vad, oly tűz ég benne amit ember nehezen tud felfogni ésszel. Ismertem már kölyök korában, de eddig sosem volt alkalmunk beszélgetni. Most is csak egy haverom hülye ötlete miatt kezdtünk el.”

„Igazi vadmacska. A természete egészen más mint az enyém. Éli az életet, én meg csak mindig álmodozom erről, ahelyett hogy kitenném a lábam a szobából. Jókat lehet vele hülyülni. ”

„Csupán barát. Ezt mondta csupán barát. Értetlen kis kölyök. Nem baj nem adom fel.”

„Elküldött, hogy hagyjam békén. Mikor nemrég engem hívott a bajban. Kiosztottam, hirtelen felindulásomban. Most az ágyat nyomom.”

„Lehet igazságtalan voltam.”

  • Hol kell ebben az igazsákot keresni?
  • Ott, hogy … végül is … talán … nem, nem, biztosan én voltam a hibás. Én taszítottam el magamtól.
  • Nem értem.
  • Sok mindent a fejéhez vágtam. Jó, lehet volt benne olyan is amit tényleg megérdemelt, de talán nem így, és nem tőlem. Meg aztán mivel én nem lehettem hibás, hiszen én akkoriban nem hibázhattam. Legalábbis ezt hittem. Na mindegy, tehát mivel én nem voltam hibás így megpróbáltam lejáratni.
  • Így már értem.
  • Ja, volt mikor a barátai meg is fenyegettek, hogy száljak le róla, különben összevernek. Szánalmas voltam. Egy igaz barátságot dobtam el egy egyoldalú érzelemért.
  • Nincs férfi-nő barátság mi?
  • Ezt még a mai napig is vallom. Szerintem képtelenség, hogy az egyik fél ne érezzen többet barátságnál a másik iránt.
  • Te tudod!
  • Igenis tudom! – Csattan fel. – De haladjunk tovább, vagy írtam még valamit róla?
  • Mért nem emlékszel miket írtál?
  • Arra nem emlékszem, hogy miket írtam le és mik voltak azok amiket csak le akartam írni.
  • Ez egy személyes napló, és mégsem írtál le mindent?
  • Most már nem csak az enyém?
  • Ezt hogy érted?
  • Már te is olvasod.
  • Hm… – elfogadóan bólogat. – És elmeséled amit nem írtál le?
  • Nem véletlenül nem írtam le. Ahhoz most túl józan vagyok.
  • Akkor folytassuk egy jó kis ital mellett?
  • Jól esne, de talán még nem állok készen arra, hogy mindent kiadjak magamból.

Becsukta a naplót, majd elrohant a konyhába. Rövid időn belül visszatért. Hozott magával egy üveg vörösbort. A polcról levett két porosodó poharat. Megfújta, majd félig öntötte a poharakat.

  • Egészségedre!
  • Erősebb nincs?
  • A házi pálinkától, túl érzelgőssé válik az ember. Meg amúgy is, most nem leinni akarod magad, hanem erőt meríteni.
  • Igazad van, csak azt nem tudom, hogy akarom-e.
  • Mi a fene lett veled. Nem ilyen voltál. Én tudom. Akarod! Egészségedre!
  • Egészségedre!

Kényelmesen elhelyezkedtek. Öntöttek még egy pohárral, majd elkezdett mesélni. Ki ült az arcára minden egyes érzelem, amit akkor érzett amikor a történetek játszódtak, és azok is amiket kiváltott egy-egy emlék. A barátja élvezettel hallgatta az „esti mesét”.

Hol szomorú volt, hol boldog, hol meg feszült, ideges. Leginkább viszont közönyös volt. Úgy tett mint akit nem érdekel az egész. Talán az alkohol, talán az tette mindezt, hogy az utóbbi időben mint kiderült igen csak magába fordult.

Az egész naplót átbeszélték, majd elaludtak. Majd másnap reggel telefoncsörgésre keltek. A testvére hívta őket.

  • Bárhol is vagytok, gyertek vissza.
  • Mi történt?
  • Ne értetlenkedj már! – förmed rá – most se vagy képes idejönni?
  • Megyek, csak azt mond meg mi történt.
  • Itt van az ügyvéd.
  • Milyen ügyvéd? Mit akar?
  • Hagyatéki ügyvéd, te ütődött!
  • Rendben van megyek. Vagyis… Gondolom úgyis mindent rád hagyott. Amit meg is értek.
  • Gyere ide, miattam.
  • Rendben van, máris indulunk.
  • Köszönöm!

Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Latest Images